Amolyan igazi februári este volt. Hó már csak kis foltokban, itt-ott, de a hideg, még azt jelezte, a tél uralkodik. A szél időnként erőre kapott, és a sarkon tébláboló lány, hosszú fekete bőrkabátját, szétnyitotta, bepillantást engedve, a lány testéhez szorosan simuló, rövid fekete lakkruhára, melyen megcsillantak az utca sárga fényei. Fel alá mászkált, tűsarkú csizmájában, közben a gondosan becsavart hosszú haját igazgatta, amit szüntelenül a hibátlanul kisminkelt arcába fújt szél, és ajkait csiklandozva, beleragadt a vörös szájfénybe.
A járókelők, hol megvető pillantásokkal becsmérelték, hol elismerővel jutalmazták. Már nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet. Talán csak kevésbé forgalmas helyet, kellett volna választani. Mindegy már. Kibírja és végigcsinálja. Felemelt fejjel igyekezett nem tudomást venni a környezetéről, igaz ez nem volt egyszerű feladat.
A forgalmi szabályokkal nem törődve, egy Suzuki húzódott le az út szélére, és a lehúzott ablakon át, egy fiatal suhanc kiáltott ki, kaján vigyorral a képén.
- Hello Cica! Elvihetünk?- a kérdést, harsány üdvrivalgás kísérte, az autó többi, hasonló kaliberű utasától.
- Nem, kösz. - felelte flegmán.
- Mi a baj Cica? Tán nem vagyunk elég jók neked? Van ám itt lóvé...
Hatalmas nevetés tört ki a kocsiban.
- Nézd, én itt várok valakire. Kopjatok le!- szólt oda ingerülten, majd elsétált.
- Jól van Cica, ezer csajt megkapunk, nem kell úgy odáig lenni! Igaz fiúk?
Hangos helyeslés közepette, gázt adtak és eltűntek a következő kereszteződésben.
Nem tudta mit érezzen. Egyrészt hízelgő is volt, másrészt megalázó is. Vajon a többi lány, hogy dolgozza ezt fel? Nem véletlen talán, hogy sokan a droghoz fordulnak, vagy az italhoz. Talán inni kellett volna egy pálinkát előtte. Tanakodása közben észre sem vette, hogy a fekete Mazda leparkolt az út szélén, így a sofőr dudával jelezte, itt van már.
Beszállt az autóba. Az autó melege, döbbentette rá, hogy fázott.
- Szia! Hm, igazán csinos- nézett végig elismerően, a lányon.
- Szia! Kösz. - mosolyodott el, majd elhelyezkedett az ülésen, a kabát szétnyílt, keresztbe tett formás combjain feszült a fekete combfix, és hívogatóan virított az élénkpiros harisnyakötő. A középkorú férfi nem tudta megállni, hogy ne érintse meg őket, végigsimította a lány a combját, felfele csúsztatva kezét, majd elérve a gyönyör kapuját megtorpant, és meglepődve nézett a lányra.
- Nincs rajtad bugyi?
Válaszként, csak egy kacér mosoly érkezett. Biztos volt benne, hogy a férfi már ágaskodik, kedvére való volt a gondolat.
- Huh, legszívesebben itt helyben megkefélnélek!- türelmetlenkedett. - Motel vagy lakás?
- Inkább lakás.
Elindultak. A motel gondolatától is hányinger fogta el. Járt ott a héten, szobát foglalni. Az egyetlen motel a kisváros szélén, a benzinkútnál, utazóknak készült. Meg is látszott rajta, kopott festés, foltos kárpitok, és rozsdafoltos zuhanytálca. Elképzelni sem tudta, hogy ott történjen meg.
Rövid volt az út, egyrészt a város is kicsi volt, másrészt a lakás is közel volt. A férfi udvariasan ajtót nyitott, és segítő kezet nyújtott a lánynak a kiszállásnál, majd magához húzta, erősen megmarkolva annak puha fenekét, és odaszorította kőkemény szerszámához.
- Ennyire kívánlak!
Egy laza csípőmozdulattal, odadörgölte magát a férfi altestéhez, ezzel jelezve, készen áll és nem tiltakozik. Felsiettek a lakásba, ami tiszta volt, és a hiányos bútorzat ellenére, rendezett volt. Ágyként egy matrac szolgált, látszott senki nem lakja, más célokra van fenntartva.
A házigazda pezsgőt bontott, és bekapcsolta a zenét. Hősnőnk, gyorsan legurította a pezsgőt, a várakozástól megszomjazott, jól esett a hideg gyöngyöző ital, letette poharát, majd kézen fogta a férfit, és leültette egy székre, ő pedig lágyan ringatni kezdte a csípőjét, a zene ritmusára. Rámászott a férfira, vigyázva arra, hogy ne érjen hozzá, hullámzott az egész teste, néhol elővillantva a simára borotvált dombocskáit. Kiengedte a ruha szoros fogságából kerek melleit, és a férfi arcába nyomta. A kemény mellbimbó végigpásztázott a férfi őszülő halántékától, a borostás arcon át, annak húsos ajkaira, ahol elidőzött, de nem túl sokáig, mert az ajkak bekebelezték, és mohón szívogatni kezdték. Hirtelen felállt, és eltávolodott, a hatás kedvéért, húzni akarta még az időt, de nem járt sikerrel, a férfi vad módjára, felkapta, a matracra dobta, szétfeszítette a combjait, és kiszabadítva kőkemény szerszámát, behatolt a forró nedves alagútba. Teljesen elveszítve fejét, egyre gyorsabban és erősebben lökte, belemélyesztett ujjakkal kapaszkodva a lány formás lábaiba, mígnem vulkánként kitört, és a láva be nem töltötte a gyönyör barlangját, hangos hörgés közepette.
Szép lassan visszatért a vér az ereibe, és zsibbadtan ébredeztek porcikái.
- Jaj, ne haragudj!- mondta zavartan. - Annyira felhúztál!- magyarázkodott.
- Ugyan, már. Imádom, ha ilyen vagy!- nevetett a lány.
- Jó, de elsiettem.
- Én is elélveztem- vigyorgott a lány.
- Tényleg?- kételkedett a férfi.
- Esküszöm! Borzasztó izgató, amikor ennyire bevadul sz.- győzködte.
Lefeküdtek egymás mellé, összebújtak, a lány a férfi mellkasára hajtotta a fejét, és egyik combjával átkarolta annak lábait. Lihegésük alábbhagyott, légzésük szabályos lett.
- Boldog Évfordulót Szerelmem! - nyomott csókot a férfi puha ajkaira.
- Neked is. - nevetett. - Jó ez a gönc, megtartjuk.
A lány is felnevetett.
- Rendben, de jövőre te állsz ki a sarokra benne, és én veszlek fel!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Hangosan nevettek egy ideig, majd elnémultak. Egymásra néztek, és szinte egyszerre mondták ki:- Szeretlek!
Utolsó kommentek